Hűtlenségem története a füles fotelhoz

Hűtlenségem története a füles fotelhoz

Mert motorral utazni jó

avagy-akit a motor füstje megcsapott

2025. július 08. - Flying Brick

 

A motorozás iránti vágy még kis pisis koromra vezethető vissza.Amikor szüleimmel lecsorogtunk Siófokra a Zastavánkkal egy bányász SZOT üdülőbe nyaralni.Nem volt senki bányász a családban,de faterom cégének ott volt pár szoba fenntartva.Gyönyörű régi épület,éltes platánok árnyában,gyöngykaviccsal.Sok nem maradt meg,csak az hogy egyik délután volt valami kultúrest,ahová sztárfellépőnek érkezett az akkor még göndör hajú Soltész Rezső egy sárga színű 123-as mercivel.Voltam vagy 7 éves de megmaradtak ugye a fontosabb dolgok.Azokban a napokban történt meg az átszellemülésem motorrajongóvá.Ugyanis Siófok teli volt nyugat német motorossal,akik az akkor csúcsmodelleknek számító FZ,CBR,GSX-R és egyéb sportmotorokkal villogtak.Persze nem sajnálták a motorokat,és nagy gázzal adták a keleti blokk tudtára,hogy a motorkerékpárjukban bizony nem keleti blokk van.Hanem távol-keleti.Amikor odahajoltam a még meleg motorok tankja fölé,megcsapott a hamisítatlan illat amit kibocsátott a szerkezet,és álmélkodva figyeltem a 300km/h-hoz közelítő végsebesség értékeket.

Onnatól még várni kellet pár évet-míg nagyobbacska pisis lettem-hogy egy 150-es ETZ,egy FZR 600-as Yamaha,egy K75-ös BMW és egy SV 1000S Suzuki után eljussak a mostani repülő tégláimig,amikkel azóta 170 ezer km-t gurultam.Az első meghatározó élményem 2008-ra datálható amikor a kisebbik téglámmal elmotoroztam egy jó cimbivel és fiával a Wörthi-tóhoz.Jártam ott már többször is előtte.Na de motorral le nem lehet írni azt az érzést, amikor az ember egy kellemes kora este Veldenből Klagenfurt felé csorog a tó déli oldalán,az árnyas domboldal lábánál,és csodálja a igényes nyaralókat és a tópartot felváltva.Néha az utat is nézem mert eléggé kanyargós.Az első utamba csak egy kis gixer csúszott,amikor is a hátsó rugós tagból elszökött az olaj,a rugóstag megszorult  alsó állapotban,a motoromból meg low rider lett egy csapásra.Nem estem kétségbe,hanem elmotoroztam a klagenfurti Bauhausba és vásároltam egy 19/21-es villáskulcsot.Kiszedtem a rugóstagot,visszaállítottam az eredeti állapotába.Örömöm egészen addig tartott,míg másnap kb 30 km után egy huppanó volt az úton,és én ismét visszakerülten az előző napi pozíciómba.De Forrest Gump óta tudjuk,shit happens,és némi diszkomfort érzéssel,de hazajutottam így is gond nélkül.De a Wörthi-tóról egyszer még később bővebben.

Utána Horvátország,Montenegro,Albánia,Bosznia,Szerbia lépett elő úti célnak.Minden évben azóta is visszajövök a Balkánra 1-2 szer. Többnyire motorral,és néha autóval.Mert motorral sokkal ugye sokkal élvezetesebb.Mint ahogy tevével nem lehet lovagolni,lóval sem lehet tevegelni.Nem tudom összehasonlítani azt az érzést amikor akár Dubrovnik fölötti 8-as úton,akár Plitvice környékén a főúton gurul az ember.De Makarska fölött amikor mászik fel a Biokovo nemzeti parkban a kilátóig,az motorral igazán nagy élmény.Személyes kedvenceim a szigetek.Jó pár nagyobb szigetet végigmotoroztam már,ami igazán nagy élmény mert gyakran magasan a tengerszint fölött megy az út páratlan kilátást nyújtva.Vagy amikor a Kotori-öblöt kerüli az ember,Kotorból Tivat felé az egysávos úton.Na az autóval igazán nagy kihívás,főleg nyáron.Motorral viszont legalább el lehet férni ha jön szembe a kis helyi járatú busz.

Motorral túrázni jó.Úton útfélen megszólítanak emberek,főleg ha egyedül utazok.Vagy éppen én őket.A kempingekben is igen érdekes emberekkel lehet találkozni.Régebben Horvátországban rendszeresen kempingeztem.Volt egy kedvenc helyem.Prapatno mellet van egy olivafás,homokos strandos kemping.Abból az öbölből indul a komp Mljet szigetre.Na ott mindig belefutottam valami érdekes társaságba.Vagy 15 éve találkoztam három 70-es forma holland nyugdíjassal,aki ott sátrazott amikor én.Beszédbe elegyedtem velük,és elmesélték,minden évben legurulnak a három Harley-vel Horvátországba,amíg a feleségeik leutaznak repülővel Portugáliaba kicsit pihenni.Na akkor érzetem azt,ha újra születnék ilyen holland nyugdíjas szeretnék lenni.

A motoros kortalanságról csak annyit,hogy 3 éve épp a Karlovac-Biograd na Moru útvonalon motoroztam főutakon és megálltam tankolni.Akkor láttam,egy öreg férfi próbál tankolás után leszállni a régi R80as bmw-jéről.A fiatal kutas srác azt se tudta hol keresse az oldalsztendert.Erre odasiettem, és kihajtottam én neki. Akkor láttam,az öreg hogy száll le róla.Oldalsztender kihajt,motor balra dönt,öreg átlép a motoron,leveszi az sztk-s stílusú botját ami az oldalkoffer mögé volt beszúrva és bebiceg fizetni.Visszafelé ugyanez csak fordított sorrendben.Akkor vált világossá,hogy ez a férfi olyan motor nélkül mint a partra vetett hal.Alig bírt járni,és a felszállás is egy külön akrobatikai mutatvánnyal ért fel.Ám amikor elindult biztos vagyok benne,hogy ráncai kisimultak,szemében megcsillant a fény,pupillája kitágult,szíve hevesebben vert.Mert a szelíd motorosokat megszégyenítő vadsággal  úgy elhúzta a csíkot hogy csak na.Alig bírtam követni a kanyargós úton,pedig az én bmw-m sem gyengébb,és én sem vagyok kifejezetten félős.Vagy 40km-t mentem utána amíg egy kis vendéglőnél megállt.Gondolom ott meg őt kellett  megtankolni.Bár már "Az utólsó cserkész" című film óta tudjuk öreg ember nem gyorsvonat,de ez a motoros rácáfolt.Ő volt a motorosok örökké fiatal lelkű Clint Eastwood-ja.

Egyszóval a túramotorozásban az a jó hogy a világ kinyílik,sokkal több látvány tárul elénk és illatot érzünk meg,és még az út is kanyarog a fenekünk alatt.Ráadásul szinte bárhol meg lehet állni ingyen,és a motorom vízszintes felületein kiválóan el tudom fogyasztani a billás szendvicsemet,vagy épp Horvátországban a sajtos bureket ,Dukat kakaóval.A vizes fürdőgatya és törölköző lobogva szárad mögöttem a következő strandig,egyúttal letisztítva az út porát az oldalkofferról.Arról nem is beszélve hogy a kompon mindig van hely,még akkor is ha autóval már nincs.Ha pedig az ember egyedül van úton,valahogy mindig akad társasága,aki hozzászól,vagy épp elmeséli az élményeit,hogy "amikor még én is motoroztam vagy 30 éve az ugyanilyen bmw motorommal."Na mondjuk akkor nem tudom eldönteni ez dicséret  vagy ciki rám nézve:) De akárhogyan is nem cserélném el ezt az élményt semmivel.Mert ahogy a régi szlogen mondta "a motoros futár olyan gyors mint a motoros futár".Az én analógiámban ez így jelenik meg:a túramotorozás olyan élvezetes mint a túramotorozás.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://flyingbrick.blog.hu/api/trackback/id/tr7018903834

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása