Brassó történelmi óvárosa igazi élményt nyújt annak aki szereti a történelmi belvárosok által nyújtott hangulatot. Külön érdekessége, hogy egész egységesen, szocialista maradványok nélkül megúszta az óvárosi városkép. Így amikor az ember beleréved a látványba, és elkezd fantáziálni arról, milyen is lehetett itt járni pár száz éve, nem rázza fel az álmodozásból egy 60 éve épült monstrum látványa. A város fölé magasodó Cenken pöffeszkedő Brasov felirat meg biztos támpontot jelent bárhonnan is közelít az ember, mert bizony már igen messziről lehet látni nappal és éjjel egyaránt.

Nekem van olyan gyanúm néha, játszadozik velem, mert akármelyik utcácskába nézek be, valahogy mindig ott terem a legvégén. Szóval lehet hogy oda vissza szaladgál csak hogy összazavarjon. Mert bizony a felirat előkukucskál minden utca végéről felnézve, mintha csak örökké ő akarna minket szemmel tartani. Ráadásul úgy működik, ha minnél könnyebben el tudja olvasni a turista, ez egyet jelent azzal, hogy  a gyanútlan nézelődőt a belváros szívébe zárta. Szó szerint.

Pont mint az autók hátulján:  ha ezt el tudod olvasni, akkor túl közel vagy. Mint az a moszkvicsos úrvezető, aki A.Jenő újtikosi sofőrt akarta megelőzni, aki kék benzines Ziljével, nem akart a béketűréséből kijönni. De csak sikerült a moszkvicsosnak kihúznia a gyufát a viselkedésével, és Jenő közel engedte magához. Ahogyan a blöki, aki elseperte, majd közelebbre húzta a porban azt a vonalat, amit az kerge kandúr Tom, a láncra kötött kutya elé felrajzolt. A következmény borítékolható volt. Tom közelebbi ismeretséget kötött a kutya állkapcsával. A vigyázz légfék felirat pedig olyan közel került, hogy amikor Jenő tiszta véletlenségből jól ráfékezett, a moszkvics aláfutott, a vezető pedig a fejét beütte, aztán nem villogott tovább- ahogy Jenő mesélte fateromnak. Annyi hogy a rendőrök is túl közel kerültek a kiskapujához aznap este, amikor munkából hazatérve hősünk ki akarta venni a jól megérdemelt pihenőjét. Aztán meg  következett az a szaladgálós rész, mint a Benny Hill sorozat végén.

Brassó több érzékszervünket is megtréfálja. Egyszer mert a város sirály kiabálástól hangos. Legalábbis az a rész ahol megszálltam. Ha nem tudnám, hogy nem tengerparton vagyok, erről a hangról arra asszociálnék. Másrészt a belváros annyira behúzódik a dimbdombok közé, a Salamon-kő irányába, hogy pár száz méterre a főtértől fölfelé, rendesen fenyő illat ütötte meg az orromat, amit a szél a völgyben hozott magával a szűk kis utcácskákon. Vagyis kijelenthetjük: Brassó óvárosa nem csak azt  kínálja ami szem szájnak ingere, hanem azt is, ami az orrnak. Mert bizony az óváros telis tele van éttermekkel, kávézókkal, na meg persze vendégekkel is. Állítólag  ez a város a második legnépszerűbb turisztikai desztináció Romániában, a nem tudom mi mögött. Méltán. Csodaszép homogén építészeti stílusú belvárosa már önmagában megéri hogy felkeresse az ember. 

De ha ez nem lenne elég, számos kirándulási, túrázási lehetőséget nyújt. A Cenkre egyből az óvárosból kiindulva visz fel libegő, amit épp most javítanak, de utána legalább 50 évig megint jó lesz. Aztán az óváros melletti busz végállomásról indul a huszas busz Pojánára. Ismérve az utánfutó, amit mint Füles a felcsatolt farkát, visz maga mögött. Az adrenalinfüggő átmenetileg fiatalok, vagy örök fiatalok meg felrögzítik a láthatólag downhill kerékpárjukat, és aztán onnan gurulnak lefelé. Pojánán annyi sokcsillagos szálloda van, meg sem lehet számolni. Na jó, a szállodákat meg csak csak. De a csillagjai számát, már aligha. Mert annyira népszerü a hely, és naná hogy festői környezetben is van, hogy ide járnak azok akik megitták reggel a tejcsit és aprítottak is bele bőven valamit. Onnan aztán le lehet gurulni Barcarozsnyóra, aminek van egy vára is. Kreatív volt az az ember aki kitalálta az ötletet, nemistudomhonnan, hogy a vár alá elhelyezzenek egy óriás betűkombinációt. Ugyanis a barcarozsnyói vár alatt ott feszít a Raznov felirat. Nyilván nem tudom a brassói volt a tyúk vagy a rozsnyói a tojás, vagy fordítva. De én a brassóira fogadnék, hogy az volt az első. De végülis jól tették. Amikor Barcarozsnyón sétál az ember, felpillant, és ha más nem ebből biztos tudja, hogy rossz buszra szállt, ha Brassó lett volna a utazás célpontja. Nyilván jó kis hely ez is, csak én ezen a dolgon picit úgy meglepődtem.

Brassó millió látnivalót kínál, érdemes a téli sport szerelmeseinek felkeresnie nyáron is. S bár ez nem szempont, de még magyar szóba is belefuthat az ember. Sajnos csak öt százalék a magyar ajkúak aránya. Tegnap is belefutottam egy hölgybe, aki estefelé a telefonján a Bikini egy dalát hallgatta olyan hangosan, hogy nem lehetett nem hallani. Üdítő színfoltot hozott az amúgy sem unalmas brassói sétámba. Mindenkinek javaslom látogasson el ide, ha más nem azért hátha találkozik egy magyar motorossal, aki épp beragadt egy három sávos körforgalomba, és mókás látványt nyújt, amint próbál benne visszafordulni. Mert én biztosan visszatérek.