Az úti célokra vonatkozó preferencia olyan , mint a férfiak ízlése a nőket illetően. Valakinek a szőke, valakinek a barna, valakinek a fekete, valakinek a vörös hajú nők tetszenek. Na meg aztán van a Jolie Joker. Hisz Ő ugye mindenkinek tetszik:  Angelina Jolie. Ebben a megközelítésben én oda vagyok az ország dél dunántúli régiójáért, Somogyért, Baranyáért, Tolnáért.  Többször jártam már itt, sajnos elég későn. A „Pécs szüzességemet” is csak 27 évesen veszítettem el, amit nagyon sajnálok. Bár lett volna még a múlt évezredben egy osztálykirándulás ide, de mivel épp a nyelvvizsgára készültem, otthon maradtam. Utólag bánom, mert lehet nem azon a pár napon múlt volna, és amúgy sem a part előtt kell abrakolni azt a szamarat. Azóta voltam ott többször is, és a 100 kilométeres vonzáskörzetében bemotoroztam a jobb vagy kevésbé jobb utak egy részét. A régió kifogyhatatlannak tűnik úti célokat illetően, ha valaki bukik a zsákfalvak bűjére és bájára. Szálltam meg Szigetváron és Pécsen is, és csillagtúra szerűen jártam be az utakat. Úgy szoktam csinálni, hogy reggel moci, délben a forró órákban szundi, és délután ismét moci, amíg rám nem sötétedik. Persze nem csak húzom a gázt, megállok amikor csak lehet nézelődni, eszegetni, és kávézgatni. Ahogy szoktam mondani két hobbim van a motorozás, és az éttermezés, bár sajnos az utóbbi látszik rajtam a strandon is.

A mostani utam apropóját az adta, hogy egy barátom a bakancslistájára felvette, bizony ő 59 évesen körbe fekvőbiciklizi az országot a határ mentén. A külön kunszt az, hogy maga konstruálta a kerékpárt, és végig is ért vele gond nélkül. Hősünket nevezzük az egyszerűség kedvéért Pistinek. De ez nekem a legegyszerűbb, mert tényleg így hívják. Megtervezte a napi etapokat, és a leginkább optimális éjszakai szálláshelyeket. Én kapva kaptam az alkalmon, és gondoltam becsatlakozom hozzá, és mint egy lelkesítő tömeg biztatom, akár hacsak rövid időre is. Mint írtam alkalmas vagyok a „lelkesítő tömeg” szerep betöltésére a magam 91 kilójával. Meg is mondta melyik éjszaka, melyik településen lesz a szállása. Úgy terveztem az első közös szálláshelyünk Csurgón lesz. Ismerős volt a név, mert szigetvári csillagtúrám alkalmával pár éve csaptam már egyik délután egy Szigetvár-Barcs-Lábod-Nagyatád-Csurgó-Gyékényes-Nagykanizsa- Kaposvár-Szigetvár kört. Aztán úgy alakult, hogy közben megálltam Csurgón fagyizni.

Épp kapóra jött hogy egy gyengébb hideg front után indultam, mert az előrejelzés szerint, a nappali maximumok 28 fok körül alakulását ígérték. Azzal nem számoltam, hogy a hajnali értékek is vissza csökkentek. Mivel nem szeretem túl öltözni a bulit, hamar világossá vált, hogy öt óra körül a protektoros farmeren átfúj a hűvös szél autópálya tempóban. A 14 fok kissé kevés volt a komfortérzetemhez. Vártam, hogy melegszik az idő, de csak nem akart érezhető javulás bekövetkezni. Bagig bírtam cérnával, ott megálltam az egyik kútnál, ahol Pest felé útközben mindig pihenőt tartok. Megabrakoltam a motort, és próbáltam egy lattéval megmelengetni magam belülről. Aztán felhúztam az eső ruhát a nadrágomra, amiben kissé bután néztem ki (bár ehhez lehet nem is kellett a naci) a száraz időben. Aláöltözőt lusta voltam felvenni, azért választottam ezt a barkács megoldást. Szélesedő mosollyal az arcomon, indultam tovább, mely egészen az M3 bevezetőig tartott. Ugyanis arra gondoltam, nem akarok én még az M0-son még extra kilométereket tenni, főleg hogy hidegecske van még. De amikor elértem az álló, jobb esetben is araszoló kocsisort, még a maradék álom is kiment a szememből. Ilyenkor ugyanis a kocsisor között halad az ember, és igencsak észnél kell lenni, nehogy a kofferral végighúzzam egy autó oldalát. Most hosszabb is volt ez a kocsik közötti lavírozás mint szokott, de végül csak sikerült gond nélkül abszolválnom a feladatot. Aztán átértem Pesten, és az M7-esen kezdett megjönni a kedvem.  Szeretek a Balaton felé haladni, de annál már csak azt szeretem jobban ha elérem az első lehajtót. Balatonaligánál le szoktam menni, és legközelebb csak Siófok, vagy Balatonfenyves után megyek vissza attól függően mennyire sietek. Aznap megálltam Balatonvilágoson a Panoráma kilátónál.Levettem az esőnadrágot, leültem egy padra, és rágyújtottam egy szendvicsre. A hely csodás és megunhatatlan kilátást nyújt mindig.

Mivel nem siettem, a Balaton menti kis úton csorogtam Siófokig. A fenyőkkel tarkított szakaszon mindig nagyon hangulatos gurulni. Balatonföldváron ismét megálltam, és megcsodáltam a kilátót. Itt újabb szendvics esett áldozatul torkosságomnak, hiába is próbált kézzel-lábbal védekezni. Úgy látszik a szendvics nem ismerte azt a mondást, ne ellenkezz hamarabb szabadulsz. Tudom ez az étkezési tempó, négy sor után ez egy kicsit sűrűnek tűnik, de minek is hazudjak. 

Balatonlellén beugrottam a sürgősségire. Mármint sürgősségi felfrissülés okán a főút menti cukrászdába. Ha arra járok mindig benézek, nagyon rendben van a hely. Egy hideg ásványvíz, sütike a nagy melegben életkedvet menthet. Aztán Fonyódon következett a kimaradhatatlan Panoráma sétány. Nagyon szép és rendezett ez a szakasz, kiváló lehetőséget nyújt pihenésre, vagy épp arra, hogy egy hamisítatlan balatoni hangulatú fényképet készítsen az ember. Épp arra jött egy kukásautó, és az egyik srác körbe is nézte a motoromat.  Közben abban a két percben megvitattuk a világ dolgait, majd a végén arra jutottunk, azt ma sem váltottuk meg, úgyhogy mindenki ment tovább a dolgára. Megjegyzem akkor még csak háromnegyed tizenkettő volt, szóval semmi sem volt még veszve.

Kora délután, de még ebédidőben értem Nagykanizsán, a mostanában favorit kis menüs helyre. Az étterem előtt felállítottam a motort, mire egy férfi odaszólt: Haver akarsz egy jó kis büntetést? - Bár szeretem a meglepiket, de ha anyagi vonzattal jár, fájó szívvel, de lemondok más javára- gondoltam. Miért?- kérdeztem vissza. Mert itt nem szabad ezen a szakaszon parkolni, ameddig a sárga csíkkal meg van jelölve-felelte. Bár én szemem jó, mégis igen csak erőltetnem kellett, hogy az aszfalt szélén felfedezzem a már-már teljesen lekopott csíkot. Azt is mondhattam volna, az aszfalt szegélye nyomokban sárga felfestést tartalmazott. Déjà Vu érzésem támadt. Egyszer még kis mz-s koromban egy tankolás után, egy férfi szólított meg rögtön a kútoszlop utáni első jobb kanyar után: Öcsi, akarsz egy baromi nagyot taknyolni? Mindig is előzékeny voltam, ezt a kiváló lehetőséget meghagynám másnak- gondoltam magamban. Mire a fazon folytatta: akkor csapd fel az oldalsztendert! És milyen igaza volt. Ugyanis az mz-ken, és simo-kon van egy bal oldalra lenyitható oldalsztender, amit a motorosnak kell visszahajtani elindulás előtt. Egyszer még Pannoniával jártam úgy, hogy úgy hagytam, és csak arra lettem figyelmes hogy valaminek baromira fémes, karcos hangja van, hogy még a motor is beleremegett. De akkor is balkanyar híján még volt időm megtalálni a rejtélyes zaj forrását. Nagykanizsán jót ebédeltem egy kiváló menüs helyen, ahol vagy 5 leves és vagy 20 főétel kombójából lehet választani, 2500 forintért. Aztán elégedetten, mint egy jóllakott óvodás, továbbindultam Csurgóra az aznapi esti szálláshelyemre. Megjegyzem jól néznénk ki, ha jóllakott óvodások száguldoznának motorral ebéd után. Hisz ott a csendes pihenő, az ő korukban nekik az sokkal fontosabb.