Nem igazán szoktam programokra rákészülni, maximum hogy mikor induljak, vagy érjek vissza. Hétfőn se történt ez másként. Az ismerősök úgyis jól elláttak úti tippekkel. Így esett a választásuk a Szent Anna-tóra. A tóval a viszonyom elég semlegesnek írható le. Én tudok a létezéséről de ennyi. Ő szerintem azt sem tudja hogy létezem. Annyi baj legyen, annál nagyobb lesz a meglepetése. A túrát egy pont kényelmes kör leírásával egy délelőtt alatt meg is lehet tenni Brassóból.

Másnap reggel el is indultam Kézdivásárhely irányába. Sajnos késéssel, ami miatt már eleve melegebb időben indultam.Ott megálltam a hipermarketben, kötelező jelleggel inni egy sanat és fogyasztani egy bajor croissant-ot. A sana az én laikus megközelítésemben olyan mintha a kaukefír, és natúr joghurt szerelemgyereke lenne. Folyékony mint a kaukefír de mégsem olyan savanyú. Romániában sokkal több féle tejtermék van meg aztán még halféleségek, na meg ikra is, ahogy az itteniek mondják. Ez utóbbi hiányát valahogy soha nem éreztem a 46 évem alatt. Otthon eddig nem nagyon éltem át a magyarság érzést, mert otthon azért a lakosság többsége magyar. De itt már pár nap után kezdtem fuldokolni a román tengerben. Biztos kedves, jóravaló emberek, de akkor se bírom a nyelvüket ( azaz nem értem a nyelvet). De Kézdivásárhelyen a pénztár előtt kiderült, itt majdnem mindenki magyarul beszél. Aki meg nem, azt statisztikailag hibahatáron belülinek tekintjük. Én ezt tényleg egy jó élménynek éltem meg, ami megfizethetetlen volt. Még szerencse hogy a hiperben ezt nem vették észre, mert ingem gatyám ráment volna. Onnan továbbindultam Bálványos felé. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, jó az irány. Akkora székely kapu volt az út fölé téve  hogy nem tudtam nem észrevenni.

Aztán haladtam tovább patakok mentén, utanamat erdők szegélyezték. Helyenként repedezett beton úton. De gondoltam ez a helyi folklór része, csak nem kezdek el itt méltatlankodni. De az útfenntartó becsületére legyen mondva, még itt is ki volt öntve bitumennel, ha véletlenül valami kis anyaghiány lépett fel. Bálványosra beérve már az egyik szállodánál fűtötték fel a fadézsát. Erről mindig az jut eszembe, amikor Harry az óriásláb hasonlóságot lát a jakuzziban ülő emberek és a lábasban fövő szárnyas között egy amerikai filmalkotásban.

Bálványos után volt egy kereszteződés, majd hét kilométer tükör aszfalt. Nagyon szép út vezet ide, hol erdőben, hol pedig kilátással a környező tájra.

A tükörsima aszfalt elvisz egészen a tó kavicsos parkolójáig. Itt letámasztottam a bringát egy árnyas fa tövébe, majd a kabit betettem a kofferba. A sisakot meg a motorra. A pénztáros hölgy igen kedvesen felajánlotta vigyem csak be a sisakot neki, míg távol vagyok. Aztán mondta, a belépti díjat ráérek utólag is fizetni. Mire én mondtam, előre szeretném, hátha visszafelé nem tudom, mert megesz a medve. Másfél kilométeres séta vezet a tóhoz.

A gond csak az, hogy visszafelé meg fel. Miért nem tudják a valóságban is megcsinálni azt a lépcsőt, ami mindig csak lefelé visz, mégis körbe ér az ember, mint ahogy egyes illúziókban láttam. Előttem két anyuka, két kisgyermekkel sétált lefelé. Az egyik gyermek folyton sikoltozott. Na ha én lennék a medve, nem ijednék meg egy ilyen falatkától. Mikor beértem őket lennt,  mondta az egyik anyuka, milyen biztonságérzetet adott a jelenlétem. Mire megkérdeztem miért is? Erre ő: hát a medve miatt! Én meg mondtam nekik, nekem meg az ő jelenlétük jelentett biztonságérzetet. De az tény  hogy számos helyen felhívják az emberek figyelmét erre a  veszélyre.Voltak a tónál vagy harmincan csak abban az idősávban, amikor én is. Volt kürtőskalács, fagyika, és elektromos csónak szolgáltatás.De addigra úgy elvették a kedvem, hogy a tó körbesétálását egy vaniliás csavart fagyi körbenyalásával helyettesítettem. Elég sokan látogatják amúgy ezt az egyedülálló krátertavat. Sőt még van olyan szolgáltatás is hogy 65 év fölöttieket levisznek egy tranzittal. Lehetőség van még más túrisztikai attrakcióra is, a Mohos-tőzegláp megtekintésére, vezetéssel. De az én utam már csak haza vezetett. Időben megcsúsztam, a meleg meg elkezdett gyötörni.

Sepsiszentgyörgy felé mentem haza  ami eltekintve a nyomasztó blokkházaitól, igen jó benyomást tett rám.

Van itt minden ami csak kell. Éttermek, kávézók, rendezett virágos központi városrész, a parkban ingyenes igényes nyilvános wc, és olyan foci aréna hogy azt hinnénk Magyarországon vagyunk. Na meg persze magyar szóból is akad bőven, amit mindig jól esik hallani. Erre a pár órába ennyi fért bele, de ahogy szokták mondani: több nap mint kolbász. De miután hazajöttem, mindenki azt kérdezte, medvét ugyan láttál - e? Jó fejek voltak, mert nem azt kérdezték, miért nem evett meg a medve. Azt azért tudni kell hogy Brassóba, rendszeresen bemászkálnak ezek az állatok. Már a kukákat is úgy alakítják át, ne tudjanak hozzáférni a medvék a tartalmához.Ráadásul rgyre szigorítják a medveetetésre vonatkozó szabályokat. Mert errefelé tényleg az a mondás járja: amelyik medve a kezedből eszik, a lábadból is fog.